1. rész

Sziasztok! Itt is az első rész, remélem ezzel fel is lesz keltve az érdeklődésetek. Ami fontos, hogy részenként változik, hogy ki írja a történetet. Harry szemszöge, az én kezem által fog futni, míg Niall szemszöge Stella Dreamer írása lesz. A szemszögek részenként változnak, de mindig fel lesz tüntetve, hogy a részt ki szemszögéből olvashatjuk. Amint kész egy rész, felrakjuk, sietni fogunk az írással :) Jó olvasást!
Ui: A részek hosszabbak lesznek, de bevezetésnek ennyi elég :)

 xoxo   Lora  

Harry

Viszonylag normális nyári program. Vagyis csak két hét nyárból. Mert bizony ennyi időre megyek egy jó haverom nyaralójába, ahova pár sráccal együtt engem is meghívott. Chad-et már kiskorom óta ismertem, nagyon jó arc volt, de elváltak útjaink, mi mégis tartottuk a kapcsolatot. Azt mondta, hogy csak a legközelebbi barátait hívta meg, nem leszünk többen 6-nál, ráadásul a szülők se lesznek ott. Tehát buli lesz, két hét szabadság. A taxi megállt a nagy háznál, ami egy tó mellett helyezkedett el, ahol még stég is volt. A várostól kicsit messzebb voltunk, a környék nyugis volt, amolyan „a természet lágy ölén” érzése volt az embernek. Az idő meleg volt, a nap hét ágra sütött, tipikusan olyan idő volt, amikor a párok a parkban ülnek, és egyszerűen csak élvezik egymás társaságát. Szerencsére engem jó kinézettel áldott meg az ég, göndör, barna hajam van, és sokak szerint igéző zöld szemem. Nekem mégse volt még soha tartós kapcsolatom, pedig mind a nők, mind a férfiak megfordultak utánam. Hát, ami azt illeti, én az utóbbi felé hajlottam. 19 évesen ez nem szerencsés, az egész iskola ellenem lenne, ha tudná. De nem tudják, pedig én aztán nem szégyellem. Csak sose kérdezték. Ilyen egyszerű. Ami azt illeti, én szeretnék komoly kapcsolatot, valaki olyannal, akit tényleg, igazán szeretek. Ki tudja, egyszer talán majd boldog leszek. Ki tudja?

Felsétáltam a lépcsőn, és a faajtóhoz lépve bekopogtam. Egy szőke hajú srác nyitott ajtót, aki épp egy szendvicset evett. Kíváncsian összevontam a szemöldököm, mire elvigyorodott.

- Szia. Gyere be! – mosolygott rám, mire egy apró mosolyra húztam a számat. Kék szemei kedvesen, elképesztő élénkséggel csillogtak, határozottan a legszebb írisz volt, amit valaha láttam.

- Hazza, hát végre itt vagy! – sietett le a lépcsőről Chad, aki barna rövid hajával, és izmos testalkatával egy amerikai focista benyomást keltette, de szó se volt ilyenről. Egyrészt gének, másrészt pedig sok-sok éve küzdősportot tanult már.

- Chad! – örültem meg neki. – Rég láttalak, haver! – mosolyogtam rá szélesen, s kezet fogtam vele. Mivel a szőke hajú srác még mindig ott volt mellettünk, Chad úgy döntött, hogy hogy bemutat minket egymásnak.

- Áh, látom találkoztatok – mosolygott ránk szélesen. – Az nem is baj, tekintve, hogy terveim szerint egy szobában lesztek. Ha nem baj – nézett ránk aggódva.

- Nekem jó – vontam vállat, s a szöszire néztem.

- Nekem szintén – vont vállat, majd felém fordult.

- Niall Horan, egyenesen Írországból – mosolygott. Olyan furcsa volt, ahogy nyújtotta felém a kezét. Olyan kedves volt, olyan nyílt, olyan… csodálatos. A mosolygása engem is mosolygásra késztetett.

- Harry Styles, egyenesen Angliából – viszonoztam a gesztust, úgy tűnt a szimpátia kölcsönös volt.

- Haz, gyere, bemutatok még pár embert – ragadta meg a karom, és már húzott is el, hogy körbemutasson még pár embernek. Nagyon jó arcok voltak, ott volt Chris, a feketehajú, aranybarna szemű srác, aki olyan elgondolkozó típus volt, de ha kinyitotta a száját, a hangulat feljebb ment a szobában, és mindenki jókedvre kerekedett. Vagy ott volt a hosszú világosbarna hajú, kék szemű fiú, David, aki az elektronikai kütyük nagymestere volt, Tim, aki szintén barna hajjal rendelkezett, és hozzá sötétbarna szeme volt, ő visszahúzódóbb volt, de jószívű és segítőkész. Leo pedig tökéletes ellentéte volt, már ami a visszahúzódottságot illeti. Hangos és harsány volt, a véleményét nem hallgatta el, közvetlen volt, és tipikus élsportoló. De nagyon jó fej volt, mellette nem lehetett unatkozni. Meg persze ott volt Niall, akivel már találkoztam. Én vele és Leo-val lettem nagyon hamar jóba, ők voltak nekem a legszimpatikusabbak. De persze a többiekkel is hamar jóban lettem. Mikor már rendesen besötétedett és mindenki bepakolt a szobájába, kiültünk a tágas nappaliba, ahol elkezdtünk beszélgetni, hogy rendesen megismerjük egymást. Elvégre két hetet fogunk együtt eltölteni.

- Szerintem felesleges mindenkinek bemutatkoznia, a lényeget már mindenki tudja, nem? – húzta fel a szemöldökét Tim, mire mindenki egyetértően kezdett el hümmögni.

- Ja, amúgy is, megvan, hogy ki a legérdekesebb köztünk, zaklassuk őt – vigyorodott el sunyin Leo, és jelentőségteljesen rám nézett.

- Mi? Nincs bennem semmi érdekes – hárítottam egy legyintéssel, de már minden szem kíváncsian szegeződött rám.

- Ne már, Harry! Még én se mennék le a tóhoz veled, mert tuti, hogy az ott fürdőző lányok átnéznének rajtam, és csak téged bámulnának – mondta Chad komolyan, mire felröhögtem.

- Azért ne túlozzunk! Nem nézek én ki olyan jól, mint te – legyintettem, és én komolyan így gondoltam. Persze, oké, az egész iskola odáig van értem, de az mindegy. Ez más közeg.

- Nem gondolod, hogy túl keveset hiszel magadról? – húzta fel kérdőn a szemöldökét Chris.

- Nem tudom – vontam vállat szerényen, mosolyogva.

- Na, jó, mondd el, hogy hány barátnőd volt! – nézett rám Tim szigorúan, mire összevontam a szemöldököm, majd elvigyorodtam.

- Egy se – húztam fel a vállam, mire mind elképedtek.

- Tuti hazudsz! – nézett Niall megrovóan rám.

- Nem, halál komoly! – tettem fel a kezem védekezve. – Sose volt még kapcsolatom – nevettem már, hisz már szörnyen nevetségessé vált az arcuk. Persze, magamban azért hozzátettem, hogy azért nem volt barátnőm, mert a férfiakhoz vonzódom, de ezt azért hangosan nem mondtam ki.

- Ez fura – jelentette ki merengve David, de aztán annyiba hagyta, és valamit megnézett a telefonján. Szerencsére a téma is elterelődött rólam, így fellélegezve tudtam a srácokra figyelni. Olyam 1 óra folyamatos beszélgetés és szórakozás után Chad felállt.

- Fiúk, itt az ideje vacsizni! – jelentette ki, mire Niall-nek felcsillant a szeme.

- Ez az! Azt hittem élen halok – állt fel boldogan, mire Tim megrökönyödve pillantott rá.

- Az előbb faltál be három szendvicset egy öt perce. Most meg éhes vagy? – nézett értetlenül, magamban én meg csak mosolyogtam. Haláli volt ez a srác.

- Utánpótlás kell – mutatott a hasára. – Úgy korog, mintha sose kapott volna enni! – ismertette a gyomra állapotát, mire felnevettem, nem bírtam már magammal. Fejcsóválva mentem a konyhába, ahol elénk raktak egy- egy pizza szeletet, de természetesen Niall kapta a legnagyobbat. Mindenki más félét evett, én kukoricásat, Chris és Chad kolbászosat, David gombásat, Leo halasat, Niall pedig Hawaii pizzát.

- Hé, Ni! Megkóstolhatom? – böktem a pizzája felé, de azért megfordult a fejemben, hogy nem ad, tekintve a mottójára: „minden falat számít”!

- Persze – nyújtotta felém kedvesen a kajáját, amibe mosolyogva beleharaptam.

- Köszi – kacsintottam rá, majd visszafordultam a saját vacsorámhoz.

Kaja után mindenki ment a dolgára, úgy döntöttünk, lezuhanyozunk. Mi Niall-al az emeleten laktunk, ahogy Tim és Chad is, de Chris, David és Leo lent aludtak a földszinten. Így miénk volt az emeleti fürdőszoba, hamarabb is kész lettünk, így úgy döntöttem, hogy amíg odalent nem végeznek a srácok, kicsit berendezkedek a szobában. Persze eközben végig Niall-al beszélgettem, remek társaság volt, jókat lehetett vele hülyülni.

- Nem fura írnek lenni? – néztem rá kíváncsian, mire felnevetett. Olyan ízes, hangos és vicces volt a nevetése, már csak attól is mosolyogni támad kedve az embernek, ha hallgatja.

- Milyen kérdés ez? – vonta zavartan össze a szemöldökét, mire mosolyogva vállat vontam.

- Nem tudom, csak úgy kérdezem.

- Hát, én büszke vagyok rá, hogy ír vagyok – mosolygott, és kidobott egy pulcsit a táskájából. Én csak mosolyogva figyeltem, miközben azon agyaltam, hogy eddig soha, senki társaságában nem mosolyogtam ennyit. Niall nagyon különleges volt, ezt már első pillantásra tudtam.

Ezen gondolkozva mentem le a társaságában a nappaliba a többiekhez, hogy az egész estét végigbeszélgessük. Határozottan kíváncsi voltam, hogy mi fog kisülni ebből a két hétből.