7. rész

Hali :3
Itt van az új rész, bár szenvedtem vele egy sort, míg megírtam, de kész lett, ez a lényeg. :)
Remélem, tetszeni fog, és elégedettek vagytok vele :)
Jó olvasást!

xoxo Lora  

Harry:

Amennyire élveztem azt az éjszakai csókot, amennyire jól esett egész éjjel a karjaimban tartanom Niallt, annyira fájt, mikor elutasított. Ő nem meleg, én voltam a hibás, amiért csak úgy letámadtam. Egész nap nem beszéltünk. A fiúknak is feltűnt, de nem szóltak semmit, aminek nagyon örültem. Mikor a fiúk kint szórakoztam, addig én az üres házban voltam, vacsorát készítettem. Szerették a főztömet, nekem pedig nem okozott gondolt, és ki is kapcsolt. De most… csak azon a csókon járt az eszem. Gondolatban megváltoztattam a folytatást, nem így lett vége. Bármikor eszembe jutott az a fránya csók, újra meg újra nagyot dobbant a szívem, én pedig lehunytam a szemem, és átkoztam magam. Szükségem volt Rá. Arra, hogy átölelhessem, hogy megcsókolhassam, hogy kedves dolgokat suttogjak a fülébe. Ez ilyen nagy baj? Igen, az, ha Niall nem érzi azt, amit én. Ez pedig szörnyű volt.

- Fiúk, kész a vacsora – szóltam ki a kertbe, majd egyből be is mentem, hogy a megterített asztalra kirakjam az ételt, és mindenki tányérjára külön-külön pakoljak. Mire végeztem, már minden fiú nyál csorgatva nézte, amit készítettem. Mind nekiláttunk az evésnek, míg a többiek mindenféléről beszélgette, nevettek. Én szigorúan csak a kajámra figyeltem, és összeszoruló szívvel hallgattam Niall boldog nevetését. Vidám volt, és remekül szórakozott. A szék hangosan nyikordult meg, én pedig szó nélkül álltam fel, és robogtam fel a lépcsőn. Az étkezőben síri csend ült. Felmentem, bezártam az ajtót, és egyszerűen lehasaltam az ágyamra. Jól esett az egyedüllét.

- Harry, engedj be – hallottam meg Niall hangját, és mivel pechemre ő is a szobában aludt, muszáj volt beengednem. Amint elfordítottam a kulcsot a zárban, már mentem is az ágyamhoz és újból kifeküdtem rajta. Nem igazán hallottam, hogy mit tesz- vesz a szobában a szőke, nem foglalkoztam vele.

- Harry… - hallottam meg a hangját, s az ágy besüppedt mellettem. Tétova, bizonytalan kezek a hátamon, amikkel nem akartam foglalkozni. Idegesített, hogy ott volt, hogy hozzám ért, mikor nem kellett volna neki. Ezzel csak nekem volt rosszabb, hát nem érti!? Kell ennek az egésznek ilyen szarnak lennie! A fene vinné el az egészet.

- Figyelj rám, kérlek – suttogta továbbra is simogatva a hátam, amibe bele tudtam őrülni.

- Minek? – fordultam meg egy gyors mozdulattal, így láthattam, ahogy szomorú szemekkel ül az ágyamon.

- Ezért – suttogta, s lehajolva megízlelte az ajkaimat. Gondokozás nélkül átfogtam a derekát, s magamra húztam, ő pedig egy nyögéssel feküdt ki rajtam. Megtámasztotta magát mellettem, hogy ne az egész súlyával nehezedjen rám, de szinte felesleges volt. Nem volt nehéz teste. Szuszogva vált el tőlem, kíváncsian, csillogó tekintettel.

- Ne haragudj – hajtotta le a fejét bűnbánóan, én pedig tudtam, hogy ezt nagyjából mindenre érti. Kezemmel lassan felemeltem a fejét, s lehúztam magamhoz egy édes csókra.

- Dehogy haragszok – csóváltam meg a fejem egy apró mosollyal. Ő is mosolygott, de hamarosan elkomorult a tekintete.

- Harry, én még sose voltam együtt így senkivel… Biztos, hogy ez így jó ötlet? – kérdezte bizonytalanul.

- Az én részemről biztos, Niall. A többit neked kell eldöntened – néztem rá komolyan, mire az alsó ajkát beharapva elfordította a fejét.

- Nagyon meg szeretném ezt próbálni veled, mert tudom, hogy ez hihetetlenül csodás lehet. De nem szeretnék csalódni, tudod? És csak két hét! Mi van, ha a kelleténél jobban… tudod – mondta elpirulva, mire lágyan végigsimítottam az arcán.

- Éljünk a mának, Niall. Szeretném ezt az egészet veled – mondtam halkan, mire bólintott, s arcára végre egy új mosoly került.

- Örülök, Harry, mert én is szeretném veled – mondta, mire megkönnyebbülten felnevettem.

- Helyes – bólintottam elégedetten, s mind a ketten felültünk.

- De miért változott meg a véleményed? – kérdeztem, mire elgondolkozva elfordította a fejét.

- Itt van, hogy mindössze két hetünk van itt, meg azt is gondoltam, hogy azért csókoltál meg, hogy eltereld a figyelmem, vagy ilyesmi – vallotta be. – Aztán nap közben beszéltem Chaddel. És hát… beavatott egy-két dologba veled kapcsolatban – nevetett fel, mire csak rosszallóan megcsóváltam a fejem. Kösz, Chad, én is szeretlek, tényleg. – Tényleg ne haragudj – nézett rám azokkal a gyönyörű kék szemekkel, mire csak megcsóváltam a fejem, s odahajolva hozzá az ajkaimat az övére tapasztottam. Nem tudtam a csókjával betelni. Olyan édes volt.

- A lényeg, hogy most így alakult, nem? – vontam fel a szemöldököm.

- De – mosolyodott el.

- Gyere, menjünk le a tóhoz – álltam fel, s a kezemet nyújtottam neki.

- Ahha, hogy a lányok a nyálogat csorgassák utánad, Leo és Chad iránt, persze… - csücsörített tettetett sértődöttséggel, de elfogadta a felé nyújtott kezem.

- Majd mondom neki, hogy már foglalt vagyok – kacsintottam rá, mire felnevetve bólintott.

- Ajánlom is – nevetett ő is, s kimentünk a fiúkhoz. A többiek készülődtek, hogy menjünk a tóhoz, a stégre, Tim pl. egy fél pár cipővel a kezében jött nekem, azt se tudta hol van szegény. A társalgóban csak Chad kapcsolgatta unottan a tv-t. Ránk tévedt a tekintete, és egyből leszűrte, hogy mi is van.

- Na, végre! – kiáltott fel, mintha mindig erre várt volna. Összeráncolt szemöldökkel néztem rá, Niall pedig szégyenlősen lehajtotta a fejét.

- Ni, szaladj már fel kérlek a gitárodért, zenélni fogunk . vigyorodott el a házigazdánk, a szőke, kék szemű pedig lelkesen bólintott.

- Komolyan, Hazz, örülök, hogy összejött – veregette meg a vállam, mire nevetve bólintottam.

- Én is – jegyeztem meg.

Niall leérkezett a gitárral, a többi srác is nagyjából összeszedte magát, így egy rakat sörrel, chipsel és tengernyi jókedvvel indultunk ki egy kis esti partira.

Szerintem ennél jobb esték nem is lehetnének. Énekeltünk egy kicsit Niallel, a fiúknak is kezdett derengeni valami, de nem kérdeztek rá. Tudtuk, hogy nm ítélnének el, vagy valami, de mégse mondtuk a szemükbe. Majd rájönnek.

Bár tehetném ezt egész életemben! Csak zenélni Niallel… De biztos vagyok benne, hogy valami hiányozna. Valami, amit most még nem tudok megnevezni. Ki tudja, majd egyszer talán. Addig pedig nem törődök a jövővel, csakis a mával!