4. Rész

Sziasztok!

 Itt is lenne az új rész Niall gondolataival:) Jó Olvasást hozzá! :)

                                       xx Stella

Niall:

A fűben ültem a tóparton,ahogy megbeszéltük a fiúkkal.Mindenki nevetgélt,vízzel fröcskölte a másikat.Azon kívül,hogy izgatottság és boldogság lepett el mindent,volt egyfajta nyugodtság is.Az a felhőtlen életérzés,mikor nincs gondod semmire,csak élvezed az életet.Én ezt nevezem egy szóval békének.

Egyedül az én gondolataim voltak csak kuszák,hiszen semmit nem értettem.Soha semmit nem szoktam túlbonyolítani,csak sodródom az árral.
Sokan talán azt hinnék nem érdekel semmi,de ez közel sem így van.Magam sem értem miért vagyok az a mindig vidám típus,de ez vagyok én és azt hiszem sokszor a jókedvem átragad másokra is,ez pedig jó.

Viszont a mostani hangulatom nem tudnám leírni szavakkal.Valahol az értetlenség és a boldogság között állok,de addig nem lehetek boldog,míg meg nem értem miért lennék az.

Az a két smaragd drágakő ma a szemembe fúródott,én pedig megmertem volna esküdni,hogy belelát a gondolataimba.Mintha csak egy apró pillantással elmesélhetnék neki mindent.Akartam,hogy megismerjen,de féltem is.Hiszen miért is akartam én őt annyira?
Ott volt rajta kívül egy csomó jó fej srác,én pedig vele akartam lenni.Csak bámulni a szemébe,elveszni benne újra és újra,amíg csak lehet és ez ijesztő.Hogy alakulhat ki ilyen rövid idő alatt valaki iránt ekkora kötődés?

Úgy éreztem egyetlen tekintettel vagy egy mosollyal rávehet bármire,de nem akartam ezt,mert nem tudtam mi az oka,ahogy azt sem miért agyalok ilyeneken.

Hátamat hátravetve a friss fűbe heveredtem le.Belenéztem a napba,de szerencsére jelen pillanatban ez miatt nem kellett aggódnom,ugyanis lefelé jövet felkaptam imádott napszemcsim.
El akartam űzni fejemből a káoszt,ha Harry tényleg belelátna ő is csak óriási kérdőjeleket látott volna,amikre nem akartam választ keresni.
Most szórakozni kell,én pedig azt is nagyon szeretek ám.

Felkeltem és odamentem a nevetgélő társasághoz.Hamar bekapcsolódtam a témába és pár perc múlva már én is hasamat fogtam a röhögéstől.Hihetetlenek ezek a srácok.

Az egész délutánt végig dumáltuk,miközben nekem sikerült végleg elhessegetnem a gondolataim,amik Harry körül forogtak.

Ha jól érzed magad gyorsan telik az idő,így hát hamar besötétedett.A vacsora nem volt olyan finom,mint Harry reggelije,de az nem azt jelenti,hogy nem ettem belőle dupla adaggal.
Még beszélgettünk egy kicsit,de hamar elálmosodtam,ezért úgy döntöttem Chad távozása után én is lelépek aludni.
Megfürödtem,majd bebújtam a jó meleg ágyba és lassan,nagyon lassan elnyomott az álom.Nem volt energiám megvárni Harryt.

Éreztem egy meleg kart magam körül,láttam a zöld szemeket,a széles mosolyt és hallottam,ahogy a nevemet suttogják.Nem akartam,hogy véget érjen ez a pillanat,de valami húzni kezdett hátra.
Addigra már rájöttem,hogy a meleg karok Harryhez tartoznak,így megpróbáltam beléjük kapaszkodni,de kezdett elhalványodni a körvonala.

-Harry!-kiabáltam kétségbeesetten,amikor végleg eltűnt,engem pedig ellepett a sötétség.

Hirtelen kipattant a szemem.Csak egy álom volt.De miért álmodok én Harryről?
Gyorsan megnéztem hány óra,már 2 volt.
Átfordultam a másik oldalamra,majd átnéztem a mellettem lévő ágyra,amin a takarókupac halkan szuszogott.
Remélem ezúttal nem kiabáltam hangosan álmomban.Hajlamos vagyok rá.Belehalnék,ha Harry arra ébredne fel,hogy a nevét kiabálom.

Remélem nem zavarja,hogy ennyire közvetlen vagyok vele,ezúttal ez nem csak a természetem miatt van,hanem miatta is.Nem lehet tőle sokáig távol maradni.

Nagyot nyújtózkodtam és kikeltem az ágyból.Úgy éreztem az álom teljesen kiment a szememből.Felkeltem és elsétáltam az ablakig.A tó gyönyörű volt,ahogy a telihold fénye megvilágította.Szeretem a holdat és a tavat is.Remélem hamarosan már meg is mártózhatunk benne,imádok úszni.

Valamilyen hirtelen ötlet miatt Harry ágya felé vettem az utam.Megálltam mellette és az arcát bámultam.Az alvás még a leggyönyörűbb embereket is megszépíti.Ilyenkor még egy bűnöző is ártatlannak tűnik,Harry pedig most olyan,mint mikor Csipkerózsika alussza mély álmát,a herceg pedig csak áll mellette és nézi,a látvány pedig mesés és megunhatatlan. Harry csodálatos kívül-belül.Igaz még alig ismerem,de már most tudom,hogy szőrnyű lesz az elválás a nyaralás végén,de nem csak tőle,mert a többi fiút is imádom.Épp ezért nem is fogok a végén agyalni,hiszen még csak most kezdődött el.

Szusszantottam egy hangosabbat,mire Harry megmoccant,én pedig hirtelen nagyon megijedtem.Mit szólna,ha felébredne és azt látná,hogy én itt bámulom,mint egy bolond?Inkább kihagynám ezt a helyzetet,ha lehet.

Megpróbáltam gyorsan eljutni az ágyamig,de még mindig el voltak kissé gémberedve a végtagjaim,így hasra estem a fa padlón.

-Basszus.-csúszott ki a számon.

-Niall?-motyogta Harry álmos,rekedtes hangon.

Ahogy feltápászkodtam újra ránéztem arcára.Szemei lehunyva,csak úgy,mint az előbb.Hála az égnek,akkor mégsem ébredt fel.

Nem kockáztatva tovább a dolgokat visszamásztam az ágyba és elhelyezkedtem.

Köszönhetően annak,hogy Harry felé fordultam megint róla álmodtam.Viszont ez az álom jó volt.
Újra megölelt,mint délelőtt,mikor elkapott izmos karjaival.Csak az álmomban ez a pillanat nem tűnt olyan rövidnek,mint a valóságban.Fáj,hogy ennyit gondolok rá,mert soha az életben nem voltam még ennyire zavart,de örülök is,mert végre van,ami állandó boldogságot nyújt nekem az életben. Harry.A mosolya,a pillantása,az ölelése,minden arra ösztönöz,hogy vele legyek és engedjem,hogy mindent megtudjon rólam ez az angyal hangú szépség.

Talán,ha eljön a hazaérkezés napja újra kell majd értékelnem az életem és az érzéseim,de ezt most nem tehetem meg,mert akkor talán máshogy kellene néztem a velem egy szobában lévő srácra,aki jelenleg csak egy nagyon jó haver,akinek imádom a főztjét,a vicceit,a hangját és az ölelését...azt hiszem ez még belefér.
Egyszerűen csak élvezni fogom a társaságát,örökre elűztem ezeket a vacak gondolatokat.
Alig vártam,hogy reggel újra láthassam a mosolyát és persze,hogy egyek.