11. rész

Halihó! :)
Itt van az én részem, nem hosszú, kicsit talán eseménytelen is, de ez kell, hisz a nagy csattanó közeleg. Remélem tetszeni fog! :)

xoxo Lora  

Harry:

Imádtam Niallal lenni, azt akartam, hogy ez az egész sose érjen véget. Csak csókolni őt, végigvezetni a pillantásom rajta, a tökéletes testén, megsimítani az arcát, egyszerűen csak mellette lenni.

Hihetetlenek ezek az érzések, még csak hasonlóval se találkoztam ezelőtt. Mellettem szuszogott aranyosan, talán már az álmok világában járkált, én pedig csak halvány mosollyal gondolkoztam azon, hogy miként is van nekem ekkora szerencsém. Jól néz ki, vicces, lehet vele komolyan is beszélgetni, s a zenei tudása teljesen elképesztő. Ő maga az, ami azt illeti.

Mikor kezdett túlzottan meleg lenni, óvatosan kiszálltam Niall mellől, hogy bekapcsoljam a légkondit. A hűs levegő elkezdett végre jönni, én pedig megkönnyebbülten hunytam le a szemem, s visszamásztam Niall mellé. Egyből átölelt, és úgy határozott, hogy nem ereszt. Csak nem aludt ő olyan mélyen.

- Én egész biztos, hogy innen nem állok fel a közeljövőben – jelentette ki határozottan, mire halkan elnevettem magam.

- És ha megéhezel? A kaja mindenek előtt, nem igaz? – vigyorogtam rá.

- Igen... ahogy mondod – motyogta közelebb férkőzve hozzám. – Kivéve, ha rólad van szó, mert akkor leszarom – mormogta.

- Ne butáskodj már, nem jelentek én annyit – simítottam meg a haját kedvesen.

- Igazad van – emelte fel a fejét bólintva. – Ennél többet jelentesz – mondta komolyan, mire hevesen dobogó szívvel közelebb húztam magamhoz, s hosszan megcsókoltam.

- Őrült vagy – csóváltam a fejem, mire csak elmosolyodott.

- Nálad nem jobban – kacsintott nevetve, mire az én szám is mosolyra húzódott. Szerettem hallgatnia nevetését, mert attól midenki más nevetni kezdett. Attól mindenkinek jobb kedve lett.

- Bárcsak így maradhatnánk örökre – halványodott el a mosolyom. Nem akartam ezt mondani, véletlenül csúszott ki a számon. De szerencsére Niall nem szomorodott el vagy hasonló, hanem csak mosolyogva végigsimított a hajamon, s az arcomon.

- Talán van rá esély, már ha érted, hogy mire gondolok. De majd meglátjuk – vont vállat, s fölém hajolva lágy csókot lehet az ajkaimra. Nem vontuk bele a nyelvünket, pusztán az érzelmeink voltak ebben benne.

- Niall, ide hozzám! – hallottuk meg lentről Chad ideges hangját, valahogy nem volt kedve Niallnek sem ellenkezni.

- Mi a baj? – kérdezte Niall érdeklődve.

- Van fogalmad róla, hogy mennyire aggódtam érted!? – dörrent rá. – Eltűnsz, azt sem tudtuk, hogy hol vagy! Tűvé tettünk miattad mindent! – nézett rá szigorúan.

- Mondtam Leo-nak, hogy hazajövök – húzta össze magát.

- Igen, csak hogy Leo-t full részegen találtuk meg egy játszótéren énekelve – nézett rá jelentőségteljesen.

- Chad, tudok magamra vigyázni, oké? – csattant fel idegesen.

- Niall, senki se volt melletted, ez pedig egy idegen város neked. Te is aggódnál Harryért, Timért, Chris-ért, Leo-ért... Én pedig nagyon aggódtam Érted, rendben? – nyugodott le Chad. Niall egy idegeset sóhajtott.

- Chad, mi bajom lehetett volna? Bízhatnál bennem, de igazán – nézett haragosan, mire óvatosan a hátára simítottam a kezem.

- Én is nagyon féltem volna, Nialler. Mert szeretlek, és törődök veled. Ő is ezt teszi csak egy kicsit máshogy – hajoltam a füléhez, ő pedig bólintott.

- Rendben. Többet nem fordul elő – mondta végül, Chad pedig megkönnyebbülten bólintott.

- Tim mindjárt kész az ebéddel, úgy készüljetek – mondta a házigazdánk.

- Nem vagyok éhes – dünnyögte Niall, s felszaladt a lépcsőn.

- Beszélnél vele, Haz? – nézett Chad rám szomorúan.

- Meglátom, hogy mit tehetek – bólintottam komolyan, s felsétáltam a szobánkba. Niallt az ágyán ülve találtam. Tudtam, hogy neki még egyelőre kis idő kell, ezért leültem a saját ágyamra, elővettem az iPad-em, hogy egy kicsit elüssem az időt. Mindenfélét csináltam, szörföztem a neten, közben pedig fülessel nekiálltam zenét hallgatni. Nem sokáig csináltam viszont ezt, hisz megéreztem Niallt az ágyamra ülni, majd őt magát, ahogy átölel. Ösztönösen tökéletesítettem az ölelést, a fülhallgatót kihúztam a fülemből, az iPad-et pedi messzebb dobtam és nem érdekelt a sorsa. Lassan hátradőltem, Niallt pedig magamra húztam.

- Minden rendben? – kérdeztem lágyan, folyamatosan simogatva a hátát.

- Igen. Nincs gáz – húzódott el tőlem, s felállt, én pedig felültem.

- Örülök – bólintottam. – Niall! – szóltam neki, mire felemelve a fejét a szemembe nézett. Kihasználva az alkalmat megcsókoltam, s biztosítottam őt, hogy én mellette vagyok, hagyja ezt az egészet.

- Nem megyünk le enni? – mosolygott rám elpirulva.

- Menjünk – kacsintottam, s adtam egy puszit az arcára. Hihetetlen ez a srác. De teljesen. És hamarosan búcsút kell tőle vennem, bármennyire nem akarom.