9. rész

Sziasztok!
Itt van Harry, ahogy bemutatja nekünk a következőeket :) Remélem, tetszeni, fog, jó olvasást ehhez!

  xoxo Lora  

Harry:

Egy apró mosollyal simogattam Niall haját és arcát, miközben ő lassan, de biztosan elszundított.

- Nagyon aranyosak vagytok – nézett rám Chris elgondolkozva, de mosolygott.

- Hát, köszi – nevettem halkan, hogy ne keltsem fel a szöszit.

- Örülök, hogy ez így van, mert enyémek lehetnek a csajok a tó másik oldaláról – vigyorgott Leo, mire csak megforgattam a szemem.

- Csak nyugodtan – kacsintottam.

- Biztos vagy ebben? – nézett fel David a telefonjából. – Ebben az egészben.

- Én teljesen – bólintottam határozottan. A többiek bólintottak, én pedig megkíséreltem a karjaimba venni Niall alvó testét. Szerencsére könnyű volt annak ellenére, hogy mennyit eszik, így a fiúktól elbúcsúzva bementem, s a lépcsőn felmenve a szobánkba léptem. Letettem óvatosan az ágyára, betakargattam, s azon kezdtem el agyalni, hogy vajon odafekhetnék-e mellé, vagy inkább a saját ágyamat használjam. Végül inkább elmentem zuhanyozni, visszatérve pedig mégis inkább Niall ágyát választottam. Gondoltam, hogy az éjszakám sokkal jobb lesz, ha mellette lehetek. Kicsit arrébb toltam, s mellé feküdtem. Magunkra terítettem a takarót, s átöleltem Niall, aki ösztönösen hozzám bújt. Ezen jót mosolyogtam, s igyekeztem én is elaludni. Egész könnyen ment.

Reggel simogatásra keltem, valaki kitartóan simogatta az arcomat, persze csak lágyan, nehogy felébresszen. Ez a valaki bizony Niall volt.

- Hm – fordultam a másik oldalamra, tervezve, hogy továbbalszok.

- Héé, Haz, kelj fel – mászott félig rám, hogy ébresztgessen.

- Aludni akarok – fúrtam a fejem a párnámba, próbálva kizárni Niall jelenlétét, ami bizony nem ment olyan könnyen. Olyan közel volt!

- Harry… meg szeretnélek csókolni – simította a kezét a vállamra, érintése forró nyomot hagyott rajtam.

- Ezt csak azért mondod, hogy felkeljek – morogtam, csak hogy ne remegjek meg miatta.

- Nem, nem igazán – hallottam a hangján, hogy mosolyog, kezét pedig végigvezette az oldalamon, hogy a csípőmnél megállva cirógassa azt. Felmordultam az érintésére, de nem húzódtam el.

- Ennyire utálsz, hogy kínzol? – ültem fel végül szomorúan, mire szeretetteljesen és édesen elmosolyodott.

- Dehogy utállak, te buta – simított végig az arcomon, s végre odahajolva hozzám hosszan megcsókolt.

- Sose akarom, hogy ennek az egésznek vége legyen – suttogtam, mikor elvált tőlem, de a szemem még nem nyitottam ki. Csak élveztem a közelségét, hogy végre érinthetem, hogy végre csókolhatom, ott lehetek mellette.

- Nem lesz – mosolygott biztatóan, mikor kinyitottam a szemem. Kék szemei csillogtak, mint mindig, imádtam, ahogy a szerelem megcsillant bennük.

- Le kéne menni. Éhes vagyok – mosolygott zavartan, mire elnevetve magam felálltam, hogy valami ruhát felvegyek. Nem zavartattam magam, lekaptam a felsőm, így a tetoválásokkal díszített felsőtestemet nem védte semmi, én pedig a szekrényhez mentem, és találomra kikaptam onnan valami lazát, amibe remélhetőleg nem, fogok megsülni. Egy hirtelen mozdulattal Niall felé fordultam, aki elnyílt ajkakkal, vörös arccal figyelt.

- Tetszett, amit láttál? – vigyorogtam rá szélesen, mire inkább nagyot nyelve lehajtotta a fejét. Erre hangosan felnevettem, és felvettem valami kényelmes rövidgatyát.

- Na, nem kell szégyenlősnek lenni – húztam fel nevetve, s átkaroltam a derekánál, hatalmas kaján mosollyal az arcomon.

- Hagyj békén – nézett félre frusztrálva, amin nagyot nevettem. A kezét fogva húztam le a földszintre, ahol csupán David mobilozott, és Tim feküdt az egyik kanapén pizsamában. Vigyorogva mentem a konyhába, hogy valami ehetőt dobjak össze, Niall pedig a segítségemre volt.

- Palacsinta lesz – jelentettem ki, s már kerestem is a hozzávalókat.

- Palacsinta! – csillant fel a szeme, s felült a pultra, hogy figyelemmel kövesse, ahogy a reggelit készítem. Igen, nagyon sokat segített.

A többiek is kezdtek felkelni, én pedig megértem Niallt, hogy terítsen meg, mert mindjárt készen vagyok. Bólogatva látott neki, miközben teljesen lényegtelen dolgokról beszélgettünk. Kivittem a palacsintát az asztalra, ahova már kezdek a srácok leülni, és kerestem mindenfélét, amit töltelékként használhatunk. Nutella, fahéj, túró, lekvár… mindent, amit el lehet képzelni.

- Basszus, ez mennyei! – kiáltott fel Leo, már vagy a 8. palacsintát fogyasztva.

- Nem tettem még le arról, hogy meggyőzzelek, hogy légy a szakácsom – nézett a szöszi szerelmem rám jelentőségesen, mire felkuncogtam, s csináltam még magamnak palacsintát.

- Mi lesz ma a program? – kérdezte Chris a házigazdára nézve.

- Esetleg elmehetünk várost nézni, vagy itthon is maradhatunk – vont vállat, miközben azzal szenvedett, hogy a lekvár ki akart jönni a kajájából.

- És mi lenne, ha az, aki várost akar nézni, elmegy veled, aki meg maradni akar, itthon pihen? – vetette fel Tim.

- Aha, és mikorra hazaérünk, csak romokat találunk a ház helyén – vigyorgott.

- Felemelő érzés a tudat, hogy ennyire megbízol bennünk – forgattam meg a szemem beleszólva a beszélgetésbe.

- Harry, te sem gondolhatod komolyan. Leo az első pillanatban hozná a fegyvereket, amivel mindent szétverne – mondta felhozva az első számú érvét.

- Leo várost akar nézni! – emelte fel a hangját az említett, és megsértődve felállt az asztaltól, és elsétált. Chad csak megcsóválta a szemét, s ránk nézett.

- Ki mit szeretne? – kérdezte felvont szemöldökkel.

- Én maradnék – emeltem fel a kezem.

- Szintén – mondta Tim.

- Én megyek – mondta Chris határozottan, David pedig egy bólintással jelezte, hogy ő is.

- Szerintem… é n is inkább megnézném a várost – gondolkozott el Niall, mire mosolyogva odabólintottam neki. Chad elraktározta az infókat, s elküldött mindenkit, hogy azok, akik mennek, 10 perc múlva az ajtóban álljanak. Én felmentem, Niall pedig jött utánam.

- Nem baj? – kérdezte nagy szemekkel.

- Dehogy – mosolyogtam rá. – Érezd jól magad! – simítottam végig az oldalán, s egy lágy csókot nyomtam az ajkára.

- Ne csináld ezt, mert a végén itt maradok! – nevetett fel, mire én is elmosolyodtam.

Mosolyogva figyeltem, ahogy felkap egy kényelmesebb nadrágot, s egy utolós csókkal elbúcsúzik. Nekem semmi kedvem nem volt menni, szívesebben döglődök az ágyban egész nap. És ez is volt a tervem!