8. rész

   Sziasztok! Itt is a következő rész! Remélem tetszeni fog mindenkinek! Jó Olvasást hozzá! :)
      xx Stella

Niall:

Élj a mának!-mennyiszer hallottam már ezt a mondást és most jöttem csak rá igazán milyen fontos is ez. Ha nem megyek oda hozzá, ha nem kérek bocsánatot, ha nem csókolom meg elvesztegettem volna a legfontosabb dolgot életemben. Harryt.

A tóparton zenélgetve minden annyira tökéletes volt. Mikor a romantikusabb számoknál Harry a szemembe nézett fülig pirultam, de egy percig sem érdekelt, ha a fiúk észreveszik, hiszen Chad már tudja és örült is neki. Ha egy egész világ támadna ellenünk az sem érdekelne. Szeretem, a szerelem pedig mindig is olyan dolog volt, ami háborúkat robbantott ki, de sosem múlt el.

Hihetetlen, hogy amilyen idegen nekem ez az egész annyira természetes is. Nem is értem, hogyan tudtam eddig Harry csókjai nélkül élni. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ez neki is ennyire fontos, de kicsit ijesztő is. Ő mindig is a fiúkat szerette, míg nekem minden annyira új, de tudom, hogy vele csak jó lehet, az számít, hogy ott van velem és akkor az összes kétségem elszáll.

Az éneklés után nekidőltem Harry oldalának, ő pedig egyből átkarolta vállam.
Chad kivételével páran kissé furcsán kezdtek méregetni, de az után csak elfordultak. A fiúk már csak ilyenek, nem nagyon izgatják őket az ilyen dolgok, elvégre nem lányok vagyunk, hogy az új kapcsolatukról pletykáljunk. Azért annak örülök, hogy nem faggatóztak, de csak azért, mert zavaromban össze-vissza hebegnék, nem az én asztalom a csaj...vagyis pasi ügyeim kibeszélése.

-Hé, ki akar fürdeni?-állt fel Tim és már le is kapta a gatyáját.

Elmosolyodtam, ezt vártam.
A többségünkön eleve fürdőgatya volt, így nem kellett átöltözni, de engem például az sem érdekelt volna, ha minden ruhám elázik.

-Felviszem a gitárt és jövök.-mondtam, majd már siettem is a házba, hogy minél hamarabb visszaérjek.

Gyorsan letettem az ágy mellé és lekaptam a pólóm, majd visszamentem a tóhoz. Szemeimmel Harry után kutattam, de sehol nem találtam. Hová tűnhetett ennyi idő alatt?

Bementem a vízbe, hátha majd ott meglátom, de nem volt sehol. Már kezdtem feladni amikor hirtelen valaki megrántotta a lábam, így egyensúlyom elvesztve fejem búbjáig elmerültem.

-Hülye! Nem tudok úszni!-játszottam a fuldoklót,amikor fejem kibukkant a vízből.

Erre a kijelentésemre erős karok kulcsolódtak körém és Harry aggodalomtól csillogó szemekkel kémlelte arcom.

-Sajnálom, Niall! Ugye nem esett bajod?-simította meg arcom.

-Csak vicc volt. Imádok úszni.-nevettem fel.

-Nagyon rossz vicc volt!-engedett el.

-Ez volt a bosszúm,mert eltűntél.-mosolyodtam el,mire elkezdett nevetni.

Lehet azt mondani egy fiúra,hogy gyönyörű? Mert, ha igen ő az.
Hirtelen mindketten ugyanarra gondolhattunk, ugyanis én hajára simítottam kezem, ő pedig átkarolta derekam, hogy közelebb húzzon magához. Ajkunk éhesen tapadt a másikéra. Vizes hajába beletúrva sóhajtottam fel, ahogy testünk egymáséhoz tapadt.

-Talán korai, de én szeretlek.-suttogta ajkaimra, mikor pár másodpercre eltávolodott.

-Én is szeretlek.-kuncogtam fel, de belém fojtotta egy újabb csókkal.

Hirtelen távolodtam el tőle, mert úgy éreztem valaki figyel és ez így is volt.
A fiúk tátott szájjal bámultak minket.

-Ne tudjátok meg milyen jó képet csináltam rólatok. A Naplemente miatt szuper a fényviszony.-mutatott fel David egy vízálló fényképezőt.-Na, ne nézzetek már így! Legalább megtudtuk miért nem volt Harrynek barátnője.

Ezen elnevettem magam. Első reakciónak több,mint jó.

-Akkor nem zavar titeket?-kérdezte Harry, mint aki biztos volt benne, hogy valakinek nem tetszik majd a dolog.

-Miért, kéne? A szerelem, az szerelem, nem lehet neki parancsolni.-mosolygott Leo.

-Ja, csak furcsa, hogy ilyen hamar.-tette hozzá Chris.

-Még nekem is, de úgy tűnik az idő nem számít.-mosolyogtam Harryre.

Neki lett igaza. Ha megtesszük, ami fontos nekünk minden jól alakul.

Kicsit később már a parton ültünk törölközőkbe bugyolálva. Egy kis tábortűz körül melegedtünk, ami eredetileg bográcsnak volt oda kialakítva.
Tim egy régi sztorit mesélt, amikor egy erdőben voltak túrázni,ő pedig elment sétálni egy csajjal és reggelre mindenki őket kereste. De a sztori végéről már lemaradtam, ugyanis ahogy Harry a fülembe dúdolgatott és a hajam piszkálgatta majdnem elnyomott az álom. Észre sem vettem, hogy már teljesen más a téma.

-Srácok, nekem annyira fogtok hiányozni.-sóhajtotta Chris.

-Ne is mondd. Nem tudok majd visszazökkenni a normális életembe.-nevetett Leo.

-Bármikor megismételhetjük, nem kell emiatt idegeskedni.-válaszolt Chad.

Harry arcát bámultam, félig már az ölében fekve. Minek kellett ezt felhozni?-olvastam le vonásaiból. Talán abban reménykedett elaludtam, de szemembe pillantva megbizonyosodhatott róla, hogy hallottam minden szót és erre megint elönt a szomorúság, de nem így volt. Délután elkönyveltem magamban, hogy nem fogok csüggedni. Elvégre milyen lenne már úgy búcsúzkodni, hogy itt ül mellettem.
Nem tudom mit láthatott a szemeimben, de szorosabban fogott karjaival és hajamba fúrta arcát, hogy belepusziljon.
Nem voltam szomorú, hiszen megtörtént velem életem legcsodálatosabb dolga; szerelmes lettem. Nem is akárkibe, Harry tökéletes, el sem hiszem, hogy én kellek egy ilyen srácnak.

Felnyújtózkodtam, hogy hajába túrva adjak egy puszit szája sarkába, majd ásítottam egy nagyot, még mélyebbre fúrva magam Hazza ölelésében.

-Nem vagy álmos, Ni?-kérdezte Harry hajam simogatva.

-Olyan, mint aki már most is alszik.-mosolygott Chad.

-Nem, majd megyek, ha úgy érzem bealszom.

Aztán nem mentem. Kezdtek elmosódni a mondatok, szavak, majd lassan minden. Csak Harry illata, bőre tapintásának érzése maradt meg bennem és a tűz melegének simogatása.

Mióta elsőnek Harryvel álmodtam, azóta is csak róla szól mind, de szerencsére már soha nem rossz, mintha azóta valami őrangyal elűzne minden szörnyűt.
Azt álmodtam ketten éneklünk én pedig gitárral kísérem angyali hangját, a körülöttünk lévő ismeretlen arcok pedig tapsolnak és mosolyogva hallgatják végig a dalt, amit Harryről írtam.
Tudtam hiba ilyen hamar beleszeretni, de azt hittem lehetetlen. Azon a napon jöttem rá, hogy Harrybe szerelmesnek lenni egyszerűbb, mint az egyszer egy. Soha nem hittem volna, hogy még ennél is lehetek boldogabb, csak azt tudtam, hogy Harry mindig ott lesz, vele tudok igazán teljes és önmagam lenni.